Beletenyerelt szívem habjába Márta,
ki meg sem várta – ó rémes –
hogy asztalunkra kerüljön a cukiban a krémes.
Szólt: lódulj Antika!
Ennyi volt a randi
Nem kell magad lőnöd főn,
vigasztalódj a főnök nőn.
A világ humorral spékelve, csípősen, savanyún, néha édesen…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: